Vass Judit

vass.judit(kukac)telekigimi(pont)hu
I. emelet 101-es szoba (nagytanári)


Negyedéves koromban, egy nehéz gyermeklélektan vizsga után mámorosan baktattam hazafelé a leírhatatlanul kék júniusi ég alatt. Köröttem mosolygó emberarcok, egyszóval: átölelem-az-egész-világot hangulatban voltam.
A játszótérnél hirtelen harcias indiáncsapatra lettem figyelmes: színes tollazatuk, vörösre mázolt arcocskáik csillogtak a napfényben, körülöttük porzott a szél, nyilaik elsötétítették az eget. Amint elhagytam őket, „Skalpold meg! Skalpold meg!” üvöltéssel eredtek nyomomba…
Egy rezzenéssel sem árultam el magamat, nyugodt ügetésben haladtam tovább, hátamban a vérszomjas fenevadakkal. Amint lőtávolba értek, hirtelen megfordultam a nyeregben, s pisztollyá formált jobb kezemmel egyenesen a Nagyfőnököt vettem célba, s lőttem: „Drrrr…Drrrr”.
A Nagyfőnök, aki akkor érhette meg negyedszer a tavaszt, visszahőkölt, kissé hátrébb tolta homlokán a pompás tollazatot, s döbbenten fordult ifjabb testvéréhez:
„Te, ez hülye!”

Így lettem tanár.